Miller fogorvosi elméletének helyességét a fogszuvasodásról bizonyítja az a sokszorosan megerősített tapasztalati tény is, hogy gyorsan megnövekszik a caries-intenzitás adott populációban, ha a táplálkozásban hirtelenül megnő a szénhidrátok aránya. A szénhidrátfogyasztás ily hirtelen növekedése mindig a cukor, valamint a finomra őrölt liszt s az ezekből készülő ételek fogyasztásának fokozódásából származik. Ezért a fogászatban ezzel küzdenek a leggyakrabban. Ezzel ellentétes irányú változás, amint ez a két világháború során Európa-szerte tapasztalható volt: az átmenetileg kényszer szülte módon csökkent cukor- és finomlisztfogyasztás a caries-intenzitás csökkenését vonja maga után. E kérdéskomplexusra még visszatérünk.
Látszólagos fogorvosi ellentmondás található Miller elmélete s ama tapasztalati tény között, hogy nem csupán a főleg húst evő primitív népek fogazata jó és majdnem szúmentes, hanem a sok növényi táplálékot, s így sok szénhidrátot fogyasztó primitív népeké is, akik a fogászat intézményét hírből sem ismerik. A primitívek között is különbséget találunk a fogszuvasodás előfordulását illetően: rosszabb a foguk azoknak a primitív népeknek, amelyek több szénhidrátot fogyasztanak. Ezzel kapcsolatban azonban nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a szuvasodás létrejötte és elterjedése nem a fogyasztott szénhidrátok mennyiségétől, hanem főképpen ezek minőségétől függ (nemkülönben a táplálkozási szokásoktól stb.).
Alighanem nagy a jelentősége a fogyasztott szénhidrátok koncentrációjának is. Ez viszont lényegesen befolyásolja a fog felszínére ható ozmotikus nyomást, ezt állapították meg a fogászati kutatók.
A fogat, illetve zománcborítékát a rajta megtapadt lepedék és a pulpában keringő vér közötti permeabilis „hártyának” tekinthetjük a fogorvosnál. Az egyik oldalán a vér, ill. a szövetnedvek mintegy 6,8 atm ozmotikus nyomása érvényesül, a másik oldalon — ha a fog lepedéktől mentes — a nyálnak mintegy 3 és 6 atm közötti ingadozó nyomása. Így lepedékmentes fogra kis ozmózisos nyomáskülönbség hat, a nagyobb nyomás belülről éri a fogat. Kiegyenlítésére a nedváramlásnak befelé kell irányulnia, ill. az oldott anyagoknak belülről kifelé kell áramolniuk.
Ha viszont lepedék tapad meg a fogon, a felszínére ható ozmózisos nyomás lényegesen megnövekszik, a lepedék só- és cukortartalmától függően. Jóllehet a konyhasónak igen nagy az ozmotikus nyomása, kis töménységben történő fogyasztása miatt a cariogenesisben aligha lehet szerepe. Dissociatiója folytán egyébként tényleges ozmózisos nyomása nagyobb, mint számítások szerint lennie szabadna. Cukorféleségeket igen nagy töménységben is fogyaszt az ember, bármennyire is ellenjavalt ez a fogorvos által.
Az 50%-os disaccharida nyomása mintegy 32 atm, az 50%-os monosaccharidáé viszont kb. 62 atm. Ilyen töménységben cukorkát, fondantkészítményt stb. sokszor vesz az ember a szájába. Ez esetben a fiziológiásnál lényegesen nagyobb s azzal ellentétes irányú ozmózisos nyomáskülönbség hat a zománcra. Ennek folytán szövetnedvnek kell kiegyenlítésül a felszín felé hatolnia a pulpa és dentin felől, oldott anyagoknak pedig a felszínről a mélybe. Maga a vándorlás is károsíthatja a zománc szerkezetét, még inkább azonban az így nagy ozmózisos nyomással, aránylag gyorsan behatoló anyag természete. Ez a nyomáskülönbség lényeges szerepet játszhatik abban, hogy a monosaccharidák savi bomlástermékei — esetleg eleve meglevő pályák mentén — behatolnak a zománcba, s annak nem legfelszínesebb (ásványi anyagokban dúsabb), hanem a felszín alatti rétegében fejtik ki demineralizáló hatásukat. A szájba kerülő cukrok koncentrációját, a kontaktus gyakoriságát illetően lényeges a különbség primitívek és civilizáltak között. Primitívek koncentrált cukrot elvétve fogyasztanak (mézet, aszalt gyümölcsöt), civilizáltak pedig szinte naponta, sőt napjában többször is.
Fogorvos és fogászati téma és fogszuvasodás. Néhány további téma, mely olvasása érdekes lehet mindenki számára: fogszuvasodás kezelése Budapest, fogorvos budapesnet, fogászat keresése, hatékony fájdalomcsillapítása, fog kezelés.
Megosztás a facebookon